kutya, ember, eb, halál, temetés, kor, öregség, betegség, rák

Rövid leírás: Az utóbbi hét szomorú eseményeiről, melyeket nem akartunk, mégis így történt...

Huh, ez a hét sajnos bővelkedett eltávokban. Értem ezalatt a temetéseket. A héten 2,5 is kijárt belőle. Mondhatnám, hogy három, de az egyiken nem voltunk ott, bár kertszomszéd. Jelen esetben nem emberről van szó, hanem kutyáról. Johny, a szomszéd kis tacskó keverék a héten sajnos meghalt. Mondjuk elég sokat csavargott, ám az évek során sose ment túl messzire, vagy ha mégis, akkor mindig hazatalált. Olyan kis fura ebként ismertük mind a 7 éven keresztül. Hogy most mi volt a halála pontos oka, azt nem tudni, említették, hogy nagy kutyával verekedett, autó ütötte el, ám a felvetések között szerepelt, hogy talán kiugrott az emeleti ablakból, mert nagyon mehetnékje volt. Az első állítás talán nem állja meg a helyét, mert ha jól tudom, csak kevés külsérelmi nyom látszódott rajta, egy verekedés alkalmával pedig azért lehet gyűjtögetni bőven ilyesmit. Mindegy is, hogy mi történt, a tény az, hogy sajnos már nincs köztünk. Hallottuk, hogy történt vele valami, de pár nappal utána már csak annyit láttunk, hogy a szomszéd ássa a sírját. Meglepő volt és megdöbbentő. Azóta szépen kikövezett helye van, virágokkal tarkítva, lévén, hogy szobakutya volt megérdemli, hogy jó helyen legyen, és emlékezzenek rá. Anno, ahogy Fifi is meghalt 9 évesen szívbetegségben, neki is van egy kövekkel körberakott kis sírhelye. Bár már a körtefa jelentősen fölémagasodott, és a kerítést övező tuják is már elhagyták a két méteres nagyságot, a helye mindig marad. Noha egy új keresztet már igazán megérdemelne, mert a régi elég elgyötört már... hiába, az idő vasfoga semmit nem kímél, maximum talán a piramisokat… de azt is csak ideig-óráig.

Másik halottunk a két házzal odébb lakó ember, aki 51 éves korában önkezével vetett véget életének. Talán szerelmi bánat, talán meggondolatlan tett volt, pontos tényeket itt sem tudok, de minden bizonnyal okkal történt. Nincs kezemben semmi hivatalos papír, ám ha tényleg 127 (!!!) szem gyógyszert vett be és arra ivott – mert erről is szóltak a pletykák –, akkor eléggé határozott tettnek kellett lennie. A temetés hétfőn volt és hát az idő annyira nem kedvezett. Fekete nadrág, fehér ing és bírd ki valahogy a 35 fokos meleget. De megküzdöttünk vele, csak jó fél órát várni kellett valamire.

A harmadik, ki eltávozott közülünk, Buksi volt. Sajnos pénteken – 17.30 tájt – el kellett kísérnünk utolsó útjára. Közel két éve szenvedett és küzdött a rákkal, mégis meglehetősen elég jól bírta, köszönhetően a vitaminoknak és a hormonkezelésnek. A bűzmirigy körül alakult ki a daganat és fejlődött ki egyre jobban. Egy idő után már jól látszódott, ahogy a hátsó fertálya felé kitüremkedett a nagy bumszli. Az utóbbi időben pedig egymás után fakadtak ki duzzanatok és az utolsó hétre már három lyuk tátongott szegény kutyának hátul. Bár őt ezt különösebben nem zavarta látszólag, csillogó szemekkel, széles vigyorral és farok csóválva jött felénk és örült, hogy ha simogattuk. Csak hát amikor rájött a szükség, akkor nem értette, hogy miért nem megy minden úgy, mint régen. Noha 14 éves kort taposta, azért fizikailag aránylag elég jól volt, bár hosszabb sétákra már nem lehetett őt elvinni. Ha hívta a természet a nagy dologra akkor már inkább gondban volt, de valahogy megoldotta. Ekkor még az a probléma merült fel, hogy ugye a végbélnyílás alatt helyezkedett el a helyenként kifakadt daganat is, ami nem nevezhető túl higiénikusnak.

Így hát jött az elhatározás, hogy talán jobb lenne neki, ha el lenne altatva. Talán nem szenvedne annyit, ha súlyosabbra fordul a helyzet. Mindezen érveket erősen ellensúlyozta az a tény és tudat, hogy az eb maga elég jó lelki állapotban volt és fizikailag sem volt annyira lerobbanva. Olykor még labdázott is volna a maga öreguras módján, bár a néhány fogával már nem tudta úgy megrágni a lasztit, mint a fiatalabbak. Mégis az a választás maradt, hogy Szegény Bubukának aludnia kéne. Amikor napközben már előkerültek a legyek és gyanúsan a közelében voltak, hát nem lett volna túl szép, ha beköpik a sebét vagy bármi hasonló rosszat tesznek. Így a döntés megszületett. Péntek délután pedig bevégeztetett. Szegény kutyu nem tudta, hogy miért kerül be az autóba, merthogy őt nagyon ritkán – mondhatni inkább, hogy soha sem – vitték el kocsival.

Amikor megérkeztem még hozzám is odajött, hogy hívtam, mert a nagy hőségben inkább az autó alá bújt, mintsem a forró térkövön feküdjön. Azért odaballagott hozzám, simiztette magát, majd miután felforrósodott a lába alatt a talaj, visszabújt a hűvösbe. Ő nem tudott semmiről.

A dokihoz érve bevittük, felkerült az asztalra, majd kapott valamit a nyelve alá, amitől ellazult, vagyis inkább szép lassan összerogyott. Minden bizonnyal elég rossz íze lehetett mert fintorogva próbálta elhessegetni nyelvével azt a fura dolgot. Percek teltek el, mire hatott az anyag és a doki jött a tűvel. Ekkor a kutya már az oldalán feküdt, többnyire magatehetetlenül, de azért még fogni kellett. A kis öregbe beleszúrták a végzetes tűt, melybe utólag belegondolva sajnos nem tudom mi volt. Az eb rándult kettőt, majd felnyüszített egy rövidet és nagyra nyitott szájjal próbált valamit elérni, talán levegő után kapkodott. Végül itthagyott minket. Hosszúra nyúló percek teltek el, majd az apró idegrángások is elmúltak. Buksi meghalt...

Nem vagyok szakértő a témában, de akkor még nem tűnt annak, most viszont már valahogy úgy tűnik, mintha megöltük volna azt a kutyát. Én az elaltatást szó szerint értem, hogy ellazul, elszenderedik és sosem ébred fel. Itt viszont, ha tényleg a tüdeje bénult meg és megfulladt, az egyáltalán nem tűnik humánus dolognak részemről, egy embertől, aki talán túlzottan szereti a természetet és annak lényeit. Egyetlen Őr sem szeret megölni senkit és semmit, most mégis az a tudat van bennem, hogy talán nem így kellett volna lennie. Ha fájt is Buksikának, talán megbocsát nekünk ezért. Azt szerettem volna, ha csak lepihen, és sosem kell fel, mindenféle fájdalom nélkül. No de nem egészen így lett. Hamarabb kellett volna okosnak lenni, de legközelebb – remélhetőleg nem kell ilyenre szánni magunkat – már okosabbak leszünk.

Nem tudom mennyire vonatkozik az állatorvosokra a hippokrátészi eskü, de van benne egy ilyen rész: „Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem, ha kérik, és erre vonatkozólag még tanácsot sem adok.” Persze itt inkább úgy értelmezve, hogy úgy nem adnak halálos mérget, hogy fájdalmat okozzon vele. Való igaz, hogy ha létezik többféle megoldás, minden bizonnyal a humánusabb megoldás a drágább és manapság a pénz nagy úr, így több marad a dokik zsebében is. Vagy nem tudom, hogyan megy ez. Én ha doki lennék igyekeznék egy állatnak sem okozni ilyen fájdalmat és a lehető legjobb tudással felvértezve indulnék gyógyítani, hogy ha mégis altatásra kerül a sor, milyen alternatívák vannak.

De ez már így történt sajnos. A múltat, még ha nem is oly rég történt, akkor sem tudjuk megváltoztatni. Bele kell törődni, hogy Buksi nincs többé, ahogy Johny és a szomszéd sem. Anno nagymamám halálakor mikor még sokkal kisebb voltam, úgy fogtam valahogy fel a dolgokat, hogy elég messzire utazott. Hát végül is igaz. Elutazott, jó messzire. Csak az a kérdés maradt még, hogy vajon a lelkük van valahol, vagy csak egyszerűen „lekapcsolták a lámpát” és kész, vége mindennek?

1 comment

kroton, codiaenum, variegatum, csodacserje, növény, szoba, mag, levél

Rövid leírás: Ez a téma nálam sosem évül el, mindig lehet róla valamit írni, hisz mindig történik valami e szép növényekkel.

Kis kroton, közepes csodacserje és óriás codiaenum variegatum. Most körülbelül így állunk. Bár a legnagyobb az most egy „félkarú óriás”, nem azért, mert le lett törve egy ága, hanem mert több fronton is harcol. Pár hete valamelyik kedden észrevettem, hogy a földjébe kis bogárkák rohangálnak… nah, ennek fele sem tréfa, irány nagyobb cserepet venni, ha már úgyis át kell ültetni. Mivel sikerül „olyan jól” dolgozni, hogy pont akkor melózok, mikor a mezőgazdasági is nyitva van, így délután már nehezen értem volna a boltba, ezért reggel kellett bevásárolni... amit aztán cipelhettem dolgozni, de legalább feldobta az asztalom a harminc centi átmérőjű edény.

Hazaérve neki is láttam a nagy műveletnek, mert a virág már szó szerint nyakig ér, jó másfél méter magas majdnem megvan. Sok szenvedés árán csak sikerült az új helyre telepíteni, nem akartam megvárni, hogy a kis dögök nagyobb kárt tegyenek benne. Agyon le lett zuhanyoztatva, majd miután megszáradt, visszatért a szobámba. Azóta olyan zombi lett, de remélem kipendül. A gyökere is olyan sűrű volt, hogy alig tudtam lemosni a földet róla, így a tő alatti részén maradt a régi föld. Megkapta az újat, a nagyobb cserepet, a zuhanyt így most már aránylag rendben van. Csak azért aránylag, mert a hülye takácsatkák vagy mi a fenék megint megjelentek egyik-másik levelén. Valamint a levelek fejlődése is megállt, pedig vagy húsz körül biztos volt az új hajtások száma… csak „megfagynak”, aztán egyik-másik le is pereg… majd mikor átgondolja az életét, akkor megint növekedésnek indul. Amióta megtámadták ezek a bogarak, azóta ilyen és bár nem látni őket, le is volt fújva permettel, meg párásítok neki naponta 1-2x, még mindig fennáll a veszély. A Judo-t (azt hiszem így írják, egy elég „jó fajta” permet a régi időkből) nem akarom kipróbálni, mert még szegény krotont megviseli.

Ami a két ifjoncot illeti, ők megvannak, egyik szebb, a másik a téli huzat során felcsupaszodott, de még van rajta majd egy tucat levél. Ám ő sem hajt most újakat egyelőre. Szerencsére őket könnyebb kezelni, mert a tizenakárhány levelet plusz a tövet könnyebb elérni és kezelés alá venni, mint a sokágú és temérdek levéllel megáldott anyát.

Bár ez az öreg kroton azért mindig kitalál valami jót. Az átültetéssel egy időben értek be a magok is, és naponta több is kipattant. Összesen vagy tizenöt mag biztos volt, ezeket néhány kivételtől eltekintve egyszerű kerti földbe ültettem, mely egy balkonláda aljába landolt. Legutóbbi magsereget vattába áztatva próbáltam megfogantatni, ám mind berohadt Nah, akkor ilyet többet nem játszunk, marad a földbe ültetés. Egyszerűen belenyomkodtam a laza szerkezetű talajba, pár milliméter földet azért rámorzsoltam, vizet neki, aztán ültem és vártam.

Az utolsó előtti termés magjait mondjuk egy balkonládába tettem, de jöttek valami csúnya kis bogarak és legyilkolták a kis krotoncserjéket… amit én elég rossz szemmel néztem, és kettőt ugyan próbáltam kimenekíteni, ám azok is tönkrementek. Vagy a földet sikerült rossz helyről szedni, de az is kerti föld volt, meg a mostani is. A nagy kroton vegyesen kapta, főként virágföldet, majd a tetejére egy kis kertit, mert így jobban mutat.

Azóta eltet pár hét és hm... elég jól állunk. Tíz magból szép kis palánta lett, egyről a mag belső héját kellett leoperálni, mert nem engedte, hogy szétnyíljon a sziklevél, na ő még kicsit gyéren néz ki, valamint kettő „kidugta” a gyökerét, de hosszú napok óta vegetálnak, úgyhogy szerintem azoknak annyi. Valamint még egyet találtam a földbe, az valószínűleg befülledt/berohadt, de abból már nem lesz semmi. Úgyhogy reményeim szerint már tényleg egy csodacserjefarm lesz a szobámba, csak nőjenek minél nagyobbra ezek a csöppök.

Mivel a fényképezőgépem bedöglött, ezért most szó szerint „se kép, se hang”, csak a puszta szöveg marad a Tisztelt Olvasónak. Azt is kell majd kinézni, de nem valami olcsó „teszkó-gazdaságos” gépet, hanem valami erős, szép és okos fényképezőt kellene vásárolni... ezzel csak az a baj, hogy drága. De mi olcsó manapság? Na mind1, a lényeg, hogy a krotonok növögessenek és szép színesek legyenek, valamin minél karéjosabbak legyenek a levelei, azok valahogy jobban tetszenek, de ez már mellékes...

0 comment

hold, fogyatkozás, 2011, éjszaka, időjárás, égbolt

Rövid leírás: Magáról az eseményról néhány szót, mivel amúgy sem figyeltem túl sokáig, de azért kihagyni nem lehetett...

Holdfogyatkozás? Hm... olvasni olvastam róla, hogy szerda este mit kell nézni az égen, ám majdnem elfeledkeztem róla. Azért fél 11-kor eszembe jutott és kimentem megkeresni a Holdat a fák és házak között. Ahogy keresgélem a csillagos égbolton, hát dél felé az egyik ház sarkában meg is találtam a kis bujdosót. Szépnek szép volt, érdekesnek érdekes, de valahogy nem így képzeltem. Időkép.hu szerint így történt:

• Részleges fogyatkozás kezdete: 20:23
• Teljes fogyatkozás kezdete:21:22
• A fogyatkozás közepe: 22:13
• Teljes fogyatkozás vége: 23:03
• Részleges fogyatkozás vége:00:02
• Félárnyékos fogyatkozás vége: 01:01

Nos, lehet valamit rosszul csináltam/képzeltem, de én úgy gondoltam – gyermekien naivan – , hogy kb ez is olyan lesz mint a Napfogyatkozás, hogy szépen lassan eltűnik a Hold. Bár mivel mindössze két percig nézelődtem, ezért túl sok mindent nem láttam az eseménysorozatból, csak annyit, hogy halvány vöröses színben pompázott a legközelebbi égitest… amit teljesen látni. Ami azt illeti nagyon még nem is figyeltem meg holdfogyatkozást, nem is vagyok valami nagy csillagász jellem, igaz, anno néha kifeküdtünk éjszaka a meteorrajokat nézni. Még most is jó lenne a nyári időben kidőlni a fűbe és csak figyelni a sötét égboltot. Persze ezt egyedül átélni mégse olyan, mintha egy vagy több ember társaságában lennénk. Így max magunknak tarthatjuk meg a látvány emlékeit. Jó is volt régebben, jót beszélgetni a nagy sötétben, az eget kémlelve, közben meg olykor-olykor szúnyogokat hajkurászva. Mert hát azok mindig ott vannak, ahol nem kellene.

Egyes égi jelenségek igencsak emlékezetesek, mint közel tíz évvel ezelőtti esemény, mikor már nem is tudom milyen rajt figyeltünk, de egy csóva hosszú másodperceken keresztül látszódott az égen, így még azok is láthatták, akik akkor épp nem odafigyeltek. Különleges hatása volt, ahogy keresztül száguldott az égen, közben hatalmas csóvát húzott maga után. Jó dolgok ezek, csak megfelelő társaság kell hozzá, no meg, hogy ne aludjunk el közben

0 comment

állat, érzelem, kutya, macska, teknős, gyík, öröm, bánat

Rövid leírás: Pár gondolat az állatokról, emberekről, és az érzelmekről, melyek fontos szerepet játszhatnak.

Huh, hát néha kicsit kiakad az ember. Mint most is. Az itthoni légkör korántsem mondható hú de nyugodtnak. Ilyenkor legszívesebben "haza"mennék. Egy olyan "haza", ami sajnos egyelőre csak elképzelés, de jó lenne, ha már létezne. Persze mi kell hozzá? Semmi más, csak pénz, mert hát az mindenhez kell. Utálatos egy világ. És sajnos nem lehet ellene túl sokat tenni. A sok pénzhez meg megint mi kell? Sok idő. A sok idő alatt meg kicsit felőrlödik az ember maradék türelme, ereje, kitartása. Ördögi egy kör.

Ez is egy érzelmi állapot, aminek kevésbé örülök. Miért nem lehet minden szép és jó? Jah, az túl egyszerű lenne, persze. Ami az érzelmeket és reakciókat illeti, a minap épp ezen gondolkodtam. Míg az embereken szinte minden látszik - feltéve ha nem rejtegetjük - , addig egyes állatkákon alig. Oké, rendben, vannak erre utaló jelek, de sokkal egyszerűbben, mint az embernek nevezett kétlábon járó "állatoknak". Akit ez esetleg sért, az nyomjon egy Alt+F4-et, köszönöm

Szóval, a humanoid lényeken azért erőteljesebben jelentkezik a harag, félelem, fájdalom, stb., mint más lényeken. Nemrégiben például a teknősöm járt szerencsétlenül. Bemászott a szekrényem mögé, majd a szekrény alá (az alján hátul van egy kis rés a bútor alatt, hogy szellőzzön), és hát a fene tudja hogy, felborult. Hogy a nap melyik szakaszában történt ez, azt nem tudom. Tudniillik a szobámban a három páncélos szabadon közlekedhet. Nos, mire hazaértem melóból ők addigra már javában visszabújtak a helyükre, én meg nem mindig zaklatom őket. Ekkor is csak késő este, lefekvés előtt vettem észre, hogy valami mocorog a szekrény alatt. Mi a fene? Hát drágalátos Rémusz bácsi próbálkozott "talpra" állni, elég kevés sikerrel. Mert hát a szűk helyen nem lett volna neki elég tér, hogy ismét rendesen álljon. Kisegítettem a kis apróságot és szemügyre vettem, hogy vajon ezt hogy csinálta. Fejjel lefelé a szekrény alatt? Hm... hát ez érdekes. Látszódott a fején, hogy volt már ettől jobban is, mikor letettem nem igazán tudta, hogy mi a helyzet, pedig ebbe bele is halhatott volna. Igaz, ahhoz még tovább kellett volna ott dekkolnia. De azon az apró megilletődésen túl semmi más nem látszódott rajta.

A vasárnapi nap folyamán pedig a kutyánk kapott el egy gyíkot. Szegénynek leszakadt a farka, valamint alaposan betört a feje. Jobb szeme felett a pikkelyes páncél betört és azért szépen vérzett. Kézbe vettem, ő meg csak lapult és volt, miközben a vörös lötyi szép lassan kereste útját a szarulemezek között. Kis apróság volt, és nem vagyok doki, hogy megfelelően ellássam, valamint mivel a szeme fölött sérült, így még be se lehetett kötni. Maradt hát a csapvíz, a zsebkendő, meg a napfény. Csak alábbhagyott valamennyire a vérzés, ami alvadásba kezdett. Mindez közel tíz percnyi vizeskedés, ápolgatás után. Mindeközben a gyíkocska a kezembe maradt, szemébe nézve nyoma sem volt félelemnek. Aláírom, hogy nem rendelkeznek olyan arcizomrendszerrel, mint mi, de azért a szem a lélek tükre. Vagy csak túl hősiesnek tüntette fel magát előttem. Amikor letettem a fűbe, mintha mi se történt volna - bár kicsit lomhábban - , menetelt lassan előre, olykor meg-megállva és szétnézve. A biztonság kedvéért, és hogy kutya-macska ne bántsa, kivittem a határba. Remélem jobban lett és túlélte az incidenst.

Tudom, az imént említett két lény, a hüllők közé tartozik, de valahogy a halaknál is látszódik, mikor víz után "kapkodnak" a szárazföldön, hogy félnek.

Szerencsére a hőn szeretett kutyáknál azért gazdagabb a mimika és mint szombaton látszódott az egri tenyészszemlén tudnak ők gorombák lenni, vagy épp odaadóak. Amikor a border a nyakamba ugrott az azért jól esett Legszívesebben egész nap el se engedtem volna, csak hát nem az enyém... de majd egyszer... talán.

Nos, esti elmélkedésből talán ennyi elég. Azt hiszem sikerült megint kesze-kúsza, ide-oda csapongó és néha értelmetlen mondatokat összehozni, de hát ez vele(m) jár. Belekezdek valamibe, aztán máshova ugrok, majd vissza. Valamint e téma sincs kivesézve, hiszen lehetne még ezt ragozni a macskámmal, Samuval, aki szintén kicsit fura szerzett. Ölbeugró, bújós, dorombolós macska, aki valami miatt nagyon szeret. Talán azért, mert amikor idekerült a semmiből, és télen kint fagyoskodott, mindig ölbe vettem és melengettem, mert akkor még nem volt az "én macskám", csak egy jött ment. Mindig kerül ide innen-onnan. Jönnek a semmiből, vagy a szomszédból. És tudnak olyan vágyakozva nézni, hogy az hihetetlen. Bár érthető is, milyen jó meleg helyen lenni a nagy hidegben, vagy simogatást kapni a rideg világban. No de visszatérve konkrétan Samura. Bejön a szobámba, felugrik az ölembe, dorombol és hízeleg, olykor még el is alszik kicsit. Majd gondol egyet - ennyi elég volt mára - leugrik és inkább a hasára gondol: kimegy a konyhába. Ilyen ő, az én macskám

Azt hiszem most tényleg ennyi és bejegyzés vége. Szép napot!

0 comment

asus, notebook, laptop, kijelző, akksi, k50ab

Rövid leírás: Több mint egy éve használatban lévő laptopomról pár szó, előnyei, hátrányai, hibái.

Jó reggelt mindenkinek!

Anno 2009. december 31-én vettem meg ezt az ASUS K50AB-SX077D "fémjelzésű" kis gépezetet, jobb időpontot kiválasztani se tudtam volna, mint Szilveszter napját, de hát ha ekkor érkezett meg a boltba, akkor ez van. Hazahoztam nagy örömmel, bontom ki az agyoncsomagolt szerkentyűt és kicsit meglepődtem. Azt tudtam, hogy milyen eszközök fognak benne ketyegni, de a külsejét csak képen láttam, azon meg nem tűnt fel, hogy ez ilyen lenne. Hát igen, nem árt töviről-hegyire minden kideríteni a vásárolni kívánt dologról, mert még a képek is csalókák lehetnek. Nos ez a noti aránylag egyszerű mintázatú, elsőre olyan karbonosnak tűnt, de miután megnyugodott a szemem, kiderült, hogy szépen rendezett pontok és vonalak taglalják a felszínt a fényezett felület alatt. Igen, igen, fényezett. Ez eleinte nagyon zavart, mondván, hogy majd meglátszik rajta minden, meg könnyen sérül. Előbbi állítás ugyan igaz, hogy ujjlenyomatolvasónak is használható a felülete, mert ezen szinte minden érintés meglátszik. Ellenben a sérülés nem mutatkozik meg rajta. Bár amennyire lehet vigyázok rá, volt, hogy macska húzta végig a körmét rajta, vagy tesóm ejtett rá élesebb tárgyat, ám a felület egész jól tartja magát. Ez mindenképp pozitívum számomra. Először azt is hiányoltam, hogy miért nincs a monitor fölött az a két "karom", amit ha lecsukok, összezárja a notit. Végül is ezekre sincs szükség, ha lecsukjuk a fedelet, érezni, hogy erősebben tartják a pántok. Egyelőre ezek pántok egész masszívan tartják a kijelzőt, soha semmi baja nem volt még, noha az igaz, naponta csak 2-3x csukom-nyitom. A fősulis laptopok ettől már rég ki akadtak volna.

A kijelző maga szép, hátránya, hogy erősen tükröződik. Nekem ugyan előtte van az a fólia, amit még vásárláskor adtak, ám hiába szedném le, akkor is "látnám magam a kijelzőn". Ezzel szemben az asztali 22 colos ASUS monitor már megfelel ennek a követelménynek, vagyis nem zavar a tükröződés.

Hardveres hibák? Hm..., hm..., lássuk csak. 9 hónap sem telt el a garanciából, máris gondok adódtak. Először csak kisebb csíkozódást véltem felfedezni, valamint a feketén és zöld színeken érdekesen előtűnő piros pöttyök zavartak. Ez így nagyon nem volt jó, főleg amikor már ilyet produkált:

Igen-igen. Az oldal háttere egyszínű fehér volt. Magát az oldalt azért nem reklámozom, de talán sokan kitalálják melyik is az Ez a csíkozás amúgy csak fehér háttér előtt volt zavaró, akkor viszont nagyon. Be a boltba, elvitték, megnézték, másfél hét múlva visszajött. Azóta jó.

Azt mondják melegszik? Hm... nyáron ez igencsak kellemetlen, de télen elég jó fűtés, ahogy a lábamra fújja a jó meleget. A mag és a videókártya körül "kellemes" 80 fok leledzik, terhelés hatására megüti a 90-et, de nekem még soha nem ment 92 fölé, pedig többször erősen le volt terhelve. Nem programokkal teszteltem, ezek pusztán megfigyelések, amit Everest ad, valamint egy kisebb és szerintem hasznosabb ingyenes progi, ami a magok, valamint a GPU, winchester hőmérsékletét mutatja, a mérés közben elért minimum/maximum külön oszlopokban található. Sajnos a neve nem jut eszembe, a gépen meg a szervíz óta nincs rajta

Ami mostanság megint előjött tegnap - ez legutóbb pár hónapos korában tűnt fel -, hogy akksim lemerült, ok, felteszem töltőre, tölt-tölt. Eléri a 100%-os töltöttséget és még mindig tölt. Akkor már erősen gyanús, mikor egy óra elteltével 100%-on még mindig világít a töltést jelző led. Akkor este kihúztam a töltőt, mentem aludni. Reggel töltő bedug - mert hát ha nem kell cipelni, akkor maradok töltőn - és még megint világít a töltést jelző led. Úgyhogy marad a lemerítés és az újrafeltöltés.

Ami az akksihasználatot, illetve az állandó töltőhasználatot kérdését érinti én azok táborát erősítem, akik nem veszik ki az akksit még hosszabb - értsd: napokig vagy egy hétig - egyhelyben való munka esetén sem. Hogy miért? Lássuk csak. Előfordult nem egyszer, hogy elment az áram, vagy apum lecsapatta a biztosítékot. Most ha nincs benne az akksi, akkor ugyanúgy lekattant volna, mint az asztali gép, mert hát nincs szünetmentes. Így gyorsan átváltott akksira és nyugodtan mehettek tovább a dolgok. Ha mondjuk egy hétig töltőről üzemelek, akkor e noti esetében, de gondolom a többi is így van, néhanapján azért le kell meríteni. Szerencsére nem tölti folyton az akksit, csak 95%-os töltöttség alatt elindul a feltöltés, én meg azért nekem akarom gallyra vágni az akksim, ekkor inkább lemerítem és 7-9% között ismét ráteszem töltőre... mint most is [ az elhasználódottság 13% körül ugrál ].

A noti egy másik - mondjuk így hátránya -, a rövid akkumulátoros üzemidő. Közel másfél órát képes a 4400mAh-s akksi teljesíteni és sajnos nem igazán láttam a piacon nagy akksit, a max eddig 5600mAh-s volt ehhez a notihoz. Bezzeg EEE pc-khez van 10800-as is...

E ketyere már az "új" kiadáshoz tartozik, így kihagyták belőle a gyengébb videókártyát, de sebaj, annyira nem is hiányzik, főleg, hogy sokat úgyse lehet vele nyerni, akkor meg minek?

Még egy apró gond szokott vele előfordulni, de ez már driverhiba. Windows oprendszernél több videókártya driverrel és verzióval is kipróbáltam, de többször is előjött az a hiba, hogy hibernálásból felébresztve lehalt a képernyő. Hol fekete lett, hol kék halállal adta meg magát, hol pedig "kikristályosodott" a monitor és mindenféle színt játszott. Ez utóbbiról még nem sikerült képet készíteni, mert pár másodperc után újraindult a gép. Szerencsére már jó ideje nem jött elő ez a hiba, lehet az új driver miatt... majd kiderül. De összeségében szerintem egy jó gépről van szó. Játékok és programok egyarányt elfutkároznak rajta szépen, pl photoshop, 3d max, stb. Gyorsnak is mondható a maga nevében, jól használható billentyűzete van, szóval jó kis kütyü. Úgyhogy én meg vagyok vele elégedve, probléma meg úgyis van minden elektronikusan működő kütyüvel, csak a szám szerint nem mindegy, hogy mennyi. Remélem a garancia lejárta után is jól fog viselkedni, nem döglik be és sok évig tudom használni.

0 comment

év eleje, január, események, munka

Rövid leírás: Néhány szóban összefoglalva, mi is történt januárban. Mert hát ahogy elkezdődött az év, már el is hagytuk az első hónapot.

Az év eleje a szokásos monotonitással indult. Oh, már megint újév, oh, minden kezdődik előlről. El is kezdődött, és a január úgy nekilendült, hogy hirtelen vége is szakadt a 31. nappal. Jöttek jó hideg napok, amikor majd lefagytam odakint, szegény kinti csirkék is csak összehúzták magukat és ültek fent az ólban. Szerencsére aránylag okos csirkék, nem is akartak kijönni a hidegbe, jobban is tették. Hallottam olyat, hogy valakinek be kellett vinnie a tyúkot, mert majdnem kihűlt. Az azért már kicsit erős. Nekünk is van csupasznyakú csirkénk és még ő is jó bírta. Jópofák ezek a tollas állatkák, a tavasz, nyár közeledtével pedig még jobban elszórakoznak majd. Fürdőznek, repkednek, ellesznek. No de ez most még a jövő zenéje.

Az első hónap egyik fontos momentuma Samuval történt. Aki már esetleg jobban feltérképezte az oldalt, az tudja, hogy Samu a macskám. Az utóbbi időben nagyon kanos lett és folyton nyávogott... ha kint volt, akkor azért és ott, ha meg bent, akkor azért és itt... hát sajnos szegény macskám, megyünk doktor bácsihoz. El is vittük, bő 10 perc alatt kigolyózta a macskám. Uh, hát nem lettem volna a helyében. Aznap egész nap aludt, teljesen kómás volt szegényke. Az altatás jobban megviselte őt, mint Egont. Őfehérsége mire hazaértünk már magához tért és ha imbolyogva is, de mászkált. Vele ellentétben Samuka csak délután tért magához, de akkor is alig. Bár elképesztő, hogy járni alig tudott, esett össze minden lépés után, ám egy óvatlan pillanatban mégis sikerült felugrania a radiátor tetejére. Innen viszont nem is ment messze, mert rögvest összerogyott és szunyált tovább. Azóta már minden oké nála, olyannyira, hogy bent is aludhat a szobámba. Feltéve, ha kibírja reggelig.

Az oldalam is el lett hanyagolva. Ez meg a melónak köszönhető. Több szálon is nekiindultam. Képet retusáltam, bannerhez készítettem képet, meg egy komplett oldalt is építek. Emellett modellezni is kell néha - az elkészült hajókat is meg lehet tekinteni ITT. Meg persze játszani is kell a zandával, úgyhogy ez is elvesz egy kis időt. Egy-két katt és le van tudva. Max ha az ember akar taktikázni, akkor kell jobban odafigyelni. Hm... a webexcel egyelőre abbamaradt meló szinten, helyette egy table class-t gyártok. Talán jó lesz.

Így nagy ténykedések közepette, meg persze meló mellett nagyon el tudnak rohanni ám a hetek. Ami még sajnos történt, az már februárba csúszott át. Még szombaton fent voltunk Gyöngyösön, meglátogattuk mamám a kórházba, hát még épp időben mentünk, mert vasárnap telefonáltak, hogy meghalt . Így belegondolva tényleg gyorsan rohannak a hetek, hónapok, évek. Nem csinálunk szinte semmit, ami élményekkel gazdagítana, csak egyszer-kétszer, és már el is telt egy év. Elég vacak ez a világ. De sajnos nem tudunk ellene mit tenni... jönnek és mennek a napok. Remélhetőleg hasznosan fogjuk tölteni ami maradt. Bár mamámnak inkább már szenvedés volt az utóbbi pár év. Agyvérzés, rosszalkodó tüdő, mindenfelé csak fájdalom, nem lehet úgy élvezni egyik napot sem. Talán jobb neki így. Ez az egész esemény elgondolkoztatott, hogy most még annyira nem fogom fel "komolyan" ezt az egész történést. Igaz, állapottól függ minden, de ha tudnék beszélni, lehet próbálnám elpoénkodni az egészet. Végül is nem tudjuk mi történik. Akármi is legyen a halál után, az biztos, hogy akivel megtörténik, az "okosabb" lesz utána. Ugyanis megtudja, hogy csak lecsukják-e a lámpát és annyi, vagy tényleg van túlvilág. Ezt csak azok tudják, akik már átkeltek ezen a "kapun". Annyira nem akarok sietni felé, bőven ráérek.

0 comment

év, új, esztendő, lehetőségek

Rövid leírás: Néhány szóban az eseményről, meg a lehetséges változásokról.

Ha azt írnám, hogy Boldog Új Évet, lehet már unnád, hogy minden ember ezt mondja. Vagy boldog lesz, vagy nem. Rendben, tekinthetjük ezt egyfajta jókívánságnak, de szerintem semmilyen mögöttes jelentősége nincs, búék és kész. Régebben talán volt valami érzelmi töltése, mára azonban - mint oly sok minden más is - elvesztette jelentőségét. Vegyük sorra mi történt az elmúlt pár napban...

Az első két pihenős nap eltelt. Szépen, lassan, olyan kedvetlenül. Az alkotókedv elapadt, valahogy semmiben nem leltem az örömet. Az idő is olyan semmilyen volt, szóval a két nap elég lehangoltan telt. A mai nap reggelére némi baci próbált betámadni, mert a torkom nem érezte magát a legjobban. Ám én még jól jártam, ugyanis melóhelyen megfeleződött a népesség. Jópáran kidőltek a sorból és lehet holnapra még lesznek.

Sőt, most már bicajom sincs, úgyhogy a havas, latyakos, jeges úton sem tudok már tekerészni. Akadt némi gond a lánc körül, anélkül meg ugye nem létezhet a bicikli. És ha már lánc, akkor átmegy néhány újításon, aminek következtében pár napig nélkülözni kell a kétkerekűt. De remélem legalább az hamar visszatér.

Remélhetőleg másoknak jobban indult az év. Bár ez a pár apróság sem jelent semmit, hisz csak 3 nap telt el és még hátravan 362... majd meglátjuk mit hoz a jövő... próbálok bizakodni, ám általában rosszabb szokott lenni, mintsem jobb, nem igaz?

0 comment

váz, hát, gerinc, fájdalom

Rövid leírás: Egy nem mindennapi rövid hétvége eseménye, egy "jó" kis vasárnapi eset...

Minden még péntek este kezdődött... addig semmi bajom nem volt, felrohantam a lépcsőn, mászkáltam. Aztán este 10-kor még meg akartam locsolni az egyik virágom, kanna fejmagasságba felemel és locsolnék... de az a fájdalom, ami akkor belehasított a hátamba, hát az "csúcs" volt. Mintha valaki jó erőből hátba vágott volna és egy pillanatra elakadt a lélegzetem is. Remek, jól nézünk ki. Ezután inkább fogtam magam és mentem feküdni. Hátha kialszom a dolgokat.

És este lett és reggel. A második nap, vagyis egy jó kis szombat. Még mindig éreztem a fájdalmat, néha jó erővel belehasított, ám próbáltam a "szervezetem rábírni a javításra", meg azért körbetekertem magam egy sállal, hátha a vesének nem tett jót a hideg. Ekkor még be melózni, majd haza, hát túl nagy javulás nem volt tapasztalható, eltelt a szombat.

És ismét este lett és reggel. Egy vasárnapi nap. Egy a sok közül, de elég emlékezetes marad. Reggel még mindig érződött valamennyire a megkezdett fájdalom, de az inger némileg csökkent. Ez tök jó, majd csak elmúlik lassan. Ekkor még mászkáltam, bújkáltam a gépasztal alatt, hogy elrendezgessem a kábeleket. Később elindultam volna kifelé havat söpreni. Ok, felöltözünk, sapka, sál, kesztyű. Nekiállok a teraszt lesöpreni, majd első lépcsőfok, második... és a másodiknál egy minden bizonnyal spéci mozdulatnál olyan erő hatott a hátamra, mintha bomba robbant volna benne. Mintha görcsösen megfeszült volna valami, sugárzott a hátamba mindenfelé. Nah, ez marha jó! Egy jó percig fél térdre rogyva vártam némi javulást, ám nem igazán jött el. Huh, akkor tűnés befelé. Ahogy tudtam ledobáltam magamról a ruhadarabok egy részét és kidőltem az ágyra. Huh, hát azok a mozdulatok, ahogy ott próbáltam volna helyezkedni, ismételten elég erős ingerek jelezték az agynak, hogy itt valami nagyon nem oké. Amíg nem mozdultam, addig aránylag elviselhető volt, ám néha akkor is bele-belehasított az érzés, ami a semmiből jött. Ez nagyon nem szép és nagyon nem jó, mivel húsz perc után sem mutatott hajlandóságot a javulásra, gondoltam felkelek és eszek valamit, mert az éhség nagy úr. Uh, ezt is nehéz bármihez hasonlítani... megközelítőleg újabb húsz perc telt el, mire sikerült feltápászkodni az ágyról, néha olyan erőket éreztem, mintha kalapáccsal ostromolna valaki. Közel sem volt kellemes. A reggelizés inkább hasonlított egy robotlakomához, mintsem emberi étkezéshez. Bizonyos mozdulatok ugyanis teljesen kiestek a szinkronból és esélytelennek tűnt végrehajtani őket.

Jobbnak láttam, ha inkább leülök, mert onnan mégis egyszerűbb felkelni, mintha kapaszkodók nélküli ágyon feküdnék. Később jött a doki is és kaptam egy kis szurit, ami talán segít. Hát ő megmondta, hogy a gerinc rakoncátlankodik, nem kicsit. Oh yeah. Azóta szedegetek két gyógyszert meg próbálom pihentetni, de néha még fel-felüti a fejét egy maradványsugárzásszerű érzés. Remélhetőleg el fog múlni, legalábbis amennyire tőlem telik, próbálom orvosolni a dolgokat, ám sajnos nem úgy van, hogy közlöm az aggyal, javítsa meg a hibás részeket. Sőt, azzal vagyok "vigasztalva", hogy ha egyszer ez előjött, utána sűrűbben is előjöhet... ezt viszont nem hagyom. Zene be, és egy kis torna. No nem akrobatikus tánc, csak valami egyszerű mozdulatok, mert az ülök/fekszek és várom, hogy lesz valami, az nekem nagyon nem szimpi. Remélem azért a legjobbakat!

5 comment

ötlet, történet, sztori, esemény, akció, írás

Rövid leírás: Eszembe jutott néhány ötlet, mely talán kezd egyre jobban összeállni, de vajon megérné?

Az elmúlt pár hétben eszembe jutott egy-két ötlet, mellyel talán lehet kezdeni valamit. Ez ismételten egy történet lenne, mely némileg sci-fi, némileg akció. Egy űrbéli sztori lenne, mely még elég kiforratlan, de napról napra egyre részletesebb képet ad. A megírás módja sem teljesen tiszta előttem. Valahogy úgy írni, mint egy sorozatot, hogy akármikor le lehetne zárni, nem teljesen könyvet írni, inkább afféle forgatókönyvszerűt. Sok részlet bizonytalan, ám annyi már kirajzolódott, hogy egy obeliszkszerű szerkezet és egy (vagyis három) hajó körül forogna a történet. Kicsit Csillagkapu Univerzum szagú még az egész, de törekszem arra, hogy attól jóval másabb és egyedibb legyen, valamint történetileg sokkal jobb, kevesebb hibával. Csak az a kérdés, hogy megérné ezzel ennyit foglalkozni? ki lehetne hozni belőle bármi hasznosat? Olvasná valaki? Mert magamnak írni nem túl nagy dolog. Mindenek előtt ezek foglalkoztatnak, hogy megérné-e, olvasná-e valaki? Ezen túl azonban, akarva, akaratlanul is tervezgetem, szövögetem az eseményeket, hogy mik történhetnének benne.

Bár egyelőre a Testőrség az, amit be kell fejezni, de most már abba is valószínűleg jobban belelendülök, immár megvan a 4. fejezet is, annyi idő után sikerült leülni és olyan állapotba kerülni, hogy írni tudjak. Szóval, valami támogatás nem ártana, hogy ne érezzem úgy, hogy tök feleslegesen csinálok bármit is, ezzel kapcsolatban. Egy-két komment is jól jön, csak valami vélemény legyen. Előre is köszi!

6 comment

internet, adminisztráció, levél, e-mail

Rövid leírás: Néhány apróság, ami a napok furcsának vagy hasznosnak bizonyult.

Talán túlaludtam magam, pedig sokat nem is, mert össz-vissz vagy 6 órát ha szundítottam. Ilyet ugyanis még nem írtam, bár ha azt nézzük ez sem különlegesebb egyik bejegyzésnél sem, max azért érdekesebb, mert munkába vág.

Nos, add1: Még vasárnap írtam a pixmániának egy levelet, amiben egy termékről érdeklődtem. Ők igazán gyorsak voltak, tegnap már vissza is írtak. Nagy örömmel nyitom meg a levelet, hát túl sok mindent nem láttam benne. A fejléc megvolt a logóval együtt, és még ennyi:
"Tisztelt McBayer!
K"
nos, ha valaki nem ért a dolgokhoz, vagy éppenséggel nincs Thunderbirdje vagy egyéb levelezős alkalmazása és ott sem tudja megnézni a mailt, akkor viszont kicsit morgolódhat, mert nem tudja elolvasni a levelet. Persze, ez lehet a vipmail hibája is. Akárhogy is, a vipmail (ahogy a legtöbb levelező is) a levél text/html változatát jelenítené meg, ahol az első "speciális karakternél" - ami jelen esetben az "ö" - elakad. Gondoltam, hogy itt valami bibi lehet, úgyhogy levél letölt, megnyitás szöveges fileként, és lám, ott volt a szöveg többi része is. De persze a Thunderbird is lazán megnyitja.

Add2: Jelenleg "oh, dícső, nagy newhostingnál" leledzik az oldalam. Ha megesik az, hogy nem jön be az oldal, hát no, megint rosszalkodik a szerver. De azt kezdtem megunni, hogy a hírekért is oda kell mászkálni, hátha történt valami. Nooo, neeem. Nincs kedvem. Inkább egy kisebb preg_match(), és az admin oldalra való bejelentkezés után már látom is, ha történt valami. Sokkal kényelmesebb és jobb. Csak a hírek oldal néha elég kusza tud lenni, így meg kell küzdeni azzal a reg exp-pel, mire jó lesz. De megéri.

Add3: A Google Analytics egész hasznos kis kütyü, ám én is szeretném, kik járnak az oldalamra, hány lapot töltenek le. Azt, hogy honnan, az már kevésbé érdekel, majd a Google kísérletezik vele, hogy beazonosítsa a helyet. Engem csak az érdekelt először, hogy mennyi lapot töltenek le naponta az emberkék... vagy robotok. Csabi segített benne, hogy van erre egy jó kis függvény - sajnos még mindig nincs a fejemben az egész php-s függvénylista - , de így most már be vannak valamennyire azonosítva a host-ok is, már ha sikerül beazonosítani őket. Ennek köszönhetően hamar fény derült arra, hogy számos robot (googlebot, crawl) közlekedik az oldalamon, jelentős "forgalmat" generálva ezzel, amit még a google Analytics sem tud jól kiszűrni - vagy én nem tudom jól beállítani - , de az USA-tól kezdve az USSR-ig több országról is vannak 0 másodperces látogatások... inkább robotok. E kis listának köszönhetően még inkább lehet számolgatni, hogy hány valós személy járk-kel az oldalon, valamint ha "olyan kedvem van", letiltom egyes emberkéket, mint az Oroszországból érkező egyes spider-eket. Túl sokat nem valószínű, hogy ért az oldalból, akármit akar, ne tegye. Régebben ugyanis több orosz karakteres bejegyzés is készült tucatszámra, így gyanítom, hogy kollega nem jó szándékkal próbálkozik.

Egyelőre pár szóban erről ennyit. Közben várnám, hogy visszakerüljön hozzám a laptop, de úgy látom erre még várnom kell még mindig. Már a harmadik hete nincs. Úgyhogy most a türelem gépet terem...

0 comment