2011. június 19. 05:36:29

Címkék: kroton, codiaenum, variegatum, csodacserje, növény, szoba, mag, levél

Ez a téma nálam sosem évül el, mindig lehet róla valamit írni, hisz mindig történik valami e szép növényekkel.

Kis kroton, közepes csodacserje és óriás codiaenum variegatum. Most körülbelül így állunk. Bár a legnagyobb az most egy „félkarú óriás”, nem azért, mert le lett törve egy ága, hanem mert több fronton is harcol. Pár hete valamelyik kedden észrevettem, hogy a földjébe kis bogárkák rohangálnak… nah, ennek fele sem tréfa, irány nagyobb cserepet venni, ha már úgyis át kell ültetni. Mivel sikerül „olyan jól” dolgozni, hogy pont akkor melózok, mikor a mezőgazdasági is nyitva van, így délután már nehezen értem volna a boltba, ezért reggel kellett bevásárolni... amit aztán cipelhettem dolgozni, de legalább feldobta az asztalom a harminc centi átmérőjű edény.

Hazaérve neki is láttam a nagy műveletnek, mert a virág már szó szerint nyakig ér, jó másfél méter magas majdnem megvan. Sok szenvedés árán csak sikerült az új helyre telepíteni, nem akartam megvárni, hogy a kis dögök nagyobb kárt tegyenek benne. Agyon le lett zuhanyoztatva, majd miután megszáradt, visszatért a szobámba. Azóta olyan zombi lett, de remélem kipendül. A gyökere is olyan sűrű volt, hogy alig tudtam lemosni a földet róla, így a tő alatti részén maradt a régi föld. Megkapta az újat, a nagyobb cserepet, a zuhanyt így most már aránylag rendben van. Csak azért aránylag, mert a hülye takácsatkák vagy mi a fenék megint megjelentek egyik-másik levelén. Valamint a levelek fejlődése is megállt, pedig vagy húsz körül biztos volt az új hajtások száma… csak „megfagynak”, aztán egyik-másik le is pereg… majd mikor átgondolja az életét, akkor megint növekedésnek indul. Amióta megtámadták ezek a bogarak, azóta ilyen és bár nem látni őket, le is volt fújva permettel, meg párásítok neki naponta 1-2x, még mindig fennáll a veszély. A Judo-t (azt hiszem így írják, egy elég „jó fajta” permet a régi időkből) nem akarom kipróbálni, mert még szegény krotont megviseli.

Ami a két ifjoncot illeti, ők megvannak, egyik szebb, a másik a téli huzat során felcsupaszodott, de még van rajta majd egy tucat levél. Ám ő sem hajt most újakat egyelőre. Szerencsére őket könnyebb kezelni, mert a tizenakárhány levelet plusz a tövet könnyebb elérni és kezelés alá venni, mint a sokágú és temérdek levéllel megáldott anyát.

Bár ez az öreg kroton azért mindig kitalál valami jót. Az átültetéssel egy időben értek be a magok is, és naponta több is kipattant. Összesen vagy tizenöt mag biztos volt, ezeket néhány kivételtől eltekintve egyszerű kerti földbe ültettem, mely egy balkonláda aljába landolt. Legutóbbi magsereget vattába áztatva próbáltam megfogantatni, ám mind berohadt :S Nah, akkor ilyet többet nem játszunk, marad a földbe ültetés. Egyszerűen belenyomkodtam a laza szerkezetű talajba, pár milliméter földet azért rámorzsoltam, vizet neki, aztán ültem és vártam.

Az utolsó előtti termés magjait mondjuk egy balkonládába tettem, de jöttek valami csúnya kis bogarak és legyilkolták a kis krotoncserjéket… amit én elég rossz szemmel néztem, és kettőt ugyan próbáltam kimenekíteni, ám azok is tönkrementek. Vagy a földet sikerült rossz helyről szedni, de az is kerti föld volt, meg a mostani is. A nagy kroton vegyesen kapta, főként virágföldet, majd a tetejére egy kis kertit, mert így jobban mutat.

Azóta eltet pár hét és hm... elég jól állunk. Tíz magból szép kis palánta lett, egyről a mag belső héját kellett leoperálni, mert nem engedte, hogy szétnyíljon a sziklevél, na ő még kicsit gyéren néz ki, valamint kettő „kidugta” a gyökerét, de hosszú napok óta vegetálnak, úgyhogy szerintem azoknak annyi. Valamint még egyet találtam a földbe, az valószínűleg befülledt/berohadt, de abból már nem lesz semmi. Úgyhogy reményeim szerint már tényleg egy csodacserjefarm lesz a szobámba, csak nőjenek minél nagyobbra ezek a csöppök.

Mivel a fényképezőgépem bedöglött, ezért most szó szerint „se kép, se hang”, csak a puszta szöveg marad a Tisztelt Olvasónak. Azt is kell majd kinézni, de nem valami olcsó „teszkó-gazdaságos” gépet, hanem valami erős, szép és okos fényképezőt kellene vásárolni... ezzel csak az a baj, hogy drága. De mi olcsó manapság? Na mind1, a lényeg, hogy a krotonok növögessenek és szép színesek legyenek, valamin minél karéjosabbak legyenek a levelei, azok valahogy jobban tetszenek, de ez már mellékes...