Az első napok

Mit adnak az égiek? Hát... jó vagy rossz a fene tudja, de szerdán jövök haza a melóból, már itt járok a közeli utcák, amikor ki toppan elém? hát a földön egy kisfecske. Elég aprócska még, kis csipogós, főleg akkor, amikor a szárnyaival próbálkozott volna felszállni a járdáról, de csak szerencsétlen csapkodás lett a vége. Inkább a kezemben kötött ki és ugyan szétnéztem, hogy hol lehet a fészke, de a közelben nem nagyon volt használható odú a számára, sőt, egy darab fecskét nem láttam a környéken. Így a szomszéd által adott kalitka, meg a tesóm által készített kis fészek az, ami most az otthona. Szerdán délután került hozzánk, vagyis akkor hoztam haza, most pedig már szombat késő délelőtt felé jár az idő. Telnek múlnak a napok, a kis Csöppség pedig eszeget. Eleinte nem akart. Igen, a félelem, az új hely, meg úgy mindent összevetve nem kicsit félhetett... aztán másnapra megeredt a nyelve és tesóm \"örömére\" csipogásba kezdett. Innentől kezdve megkezdődött a légy kergetése. Akadt pár szöcske is a raktárban, de főleg légy meg némi szúnyog volta fő teríték az elmúlt napokban. Már csak azért is, mert úgy gondoltam nem lesz rá elég időm és inkább engedjék el másnap (csütörtökön, mert szerdán már sötétedett és éjszaka szakadt az eső is). Ám testvérem nem tette, inkább elkezdte etetni. Csak erről én nem tudtam és csütörtökön hazaérve meg is lepett az egész... no, hozhattam volna neki akkor némi elemózsiát. Ugyanis tudomásom szerint a lisztkukac az, amit a legjobb neki adni, mert abban van bőven minden, ami a túléléshez szükségük van. Úgyhogy most a lisztkukac és némi légy az, ami táplálja a madárkát.

Emellett amúgy kis hiperaktív madár lett a kukacok után. Tollászkodik, mászkál, tegnap még reptettük is és alacsonyan elég jól tud már szárnyalni, igaz, még kicsit esetlen, de majd gyakorol, csak macska ne legyen a környéken. Az előbb is kijött a fészkéből és itt ül az asztalomon, néz kifelé az ablakon. Remélem el tud majd repülni és szerencsével fog járni. Sajnos Ikaros nem élte meg a repülést, későn jutottunk kukachoz, Daidalosznak nagyobb szerencséje volt, ő útnak indult a többiekkel, bár rögtön aznap este elég viharos idő tűnt elő a semmiből, de remélem átvészelte. Most Sylmarilnak van lehetősége szárnyra kapni...

Dolgos hétvége

Nos, Sylmaril története közel sem lett olyan hosszú mint Daidalos és Ikarosnak. A szombati nap még hosszúra sikeredett, a kis éhes száj folyton nyitva állt, várta a kukacokat és a legyet. Mindeközben a számára készített fészek annyira nem volt szimpatikus neki, ugyanis mindig kiugrott belőle és az asztal egyik-másik pontjára tipegett, amely épp tetszett neki. Vagy a tolltartó mellett kuporodott össze és pihent vagy csak nézett az ablak felé és már-már azon tűnödött, hogy mikor repülhet. Sokszor nyújtózott és tollászkodott, minden bizonnyal már unhatta az egy helyben toporgást. Szombat délután is kivittük a fűbe reptetni, alacsonyan, olyan 30-40 cm-ről rugaszkodott neki az udvar egyik végéből és aztán mikor hol ért földet, általában a fűben landolt. (maga az udvar részleg nálunk olyan 12 m lehet) A vasárnap is reggeli csipogással kezdődött, még meg se virradt - hajnal 5 volt -, de ő már jelezte, hogy felébredt és foglalkozzak vele. Így hát egy darabig próbáltam csitítgatni, majd kénytelen kelletlen felkelés lett a vége. Evett egy picit és visszatért a szunyókáláshoz.

A nap folyamán többször mentem ki legyet fogni, hogy azért ne csak kukacot egyen, ám most valahogy az lett a fő tápláléka, amitől meglehetősen jól érezte magát, mint valami kis hiperaktív. Csapdosott a szárnyaival és hangosan csipogott, ha hozzászóltam - vagyis ha hallotta a hangunk, akkor rögvest ő is hallatta az övét, amúgy csendben is tudott üldögélni.

Délután, a Forma-1 után úgy döntöttünk kivisszük reptetni, hadd tréningezzen egy picit. A füvünk locsolás alatt állt, így a közeli üres telekre mentünk és ott próbáltunk ki repülési tudományát. Megint alacsonyról indítottuk, ámde a madár nem szállt le a födldre, hanem olyan 60-100 cm között repdesett előre a levegőben, mi pedig rohantunk utána. Ám az egyik domb mögött elvesztettük szem elől és habár a közeli pályára is bemerészkedtünk, egy darab földön lévő fecskét nem találtunk. Ellenben a levegőben egy egész flottányit lehetett látni, legalább 50-en biztosan voltak, ha nem többen. Úgyhogy remélhetőleg jó helyre került és hamar társakra lelt, mert ez a sok fecske alacsonyan és magasan, el-vissza, keresztül-kasul repültek a nagy területen. Remélem jó útja lesz és az éjszakát is szerencsésen átvészelte. Jó utat Sylmaril! (bár azért elköszönhettél volna :P )

Képek majd lesznek, ha oda jutok és feltöltöm őket.

Frissítés (KÉPEK): most már van pár új kép, amiket IDE kattintva megnézhetsz.