2009. július 11. 06:40:37

Címkék: védelem, állat, természet

Röviden az állatokról és a heti eseményekről...

---

Nos, igen, én még mindig itt járok. Igyekszem védeni az állatokat, már-már túlzottan is talán, de szerintem ez így van rendjén. Az én meglátásom ilyen.

Hogy milyen? Hmm, szerdai napon is a gyakhely előtti lábtörlőn (tégla alakú bemélyedés a betonba, rajta egy vasráccsal, ilyennek képzeld :)) mászott egy kis szarvasbogárka, aki addig-addig ügyeskedett, míg "beleszédült" a verem aljára. Nos, ne szenvedjen már ott, meg még úgysem jött senki sem, hát kimentettem szegénykém és egy biztonságosabb helyre cipeltem őkelmét, aki utána lomha léptekkel indult tovább.

Rákövetkező napon, csütörtökön, hazafelé igyekeztem és már majdnem hazaértem, mikor éppen megláttam a lábam előtt, az úton menetelő szarvasbogárkát - hiába, úgy látszik most nagyon szem előtt vannak :). Nem vagyok az a szívtelen ember, aki fogja és agyontapossa, holmi kedvtelésből, inkább felkaptam és odébb vittem egy aránylag biztonságos helyre. Hiába, ezt valahogy kötelességemnek érzem. Hogy vigyázzak minden ilyen kis apróságra. Bár a csigákkal a nagy gazban azért bajban vagyok, ők néha talp alá kerülnek... de azt sem akarattal, hanem mert lehetetlen őket észrevenni. De ha lehet minden bogárkát kikerülök, illetve élni hagyom :)

Pár héttel ezelőtt pedig sajnos egy madárka halt meg a kezeim között. Ebédet cipeltem hazafelé, mikor láttam, hogy az úton ott vergődik egy szegény kis csöppség, olyan rigóféle, csak ez barnás tollazatba burkolt jószág volt. Valaki biztos elütötte, no de nem hagytam ott, kézbefogtam, és hazahoztam, miközben minél gyorsabban tekertem, hisz az idő itt nem pénzt, hanem életet jelenthetne. A madár nagyon szenvedett, alig kapott levegőt, bár csak itt-ott látszott sérülés rajta, ám belülről minden bizonnyal mindene megsérült. Siettem, ahogy tudtam. Elég nehezen tudott lélegezni, nem tudtam mi történik körülötte, olykor-olykor rám nézett könnyes szemeivel, de esze ágában sem jutott megpróbálni menekülni, túlélésével volt elfoglalva. Ám a Sors keze közbeszólt és mire megálltam a kapu előtt a szárnyas nagyon elkezdett rúgkapálni... mire leugrottam a bicikliről sajnos meghalt a kezeim között :( A kapálódzás már a halálának jele volt, szegény kis lelke kiszabadult földi börtönéből. A kertben kapott egy kis sírt, hogy békés helyen legyen.

Úgyhogy igyekszem minél jobban vigyázni azokra, akik kisebbek, mint mi. Sajnos a legtöbb ember nem ezt teszi, hanem csak elvan az állatok mellett és nem érdekli semmi, nem óvja őket, nem törődik velük, pedig ha jön egy autó, nekik igen nehéz megmondani, megtanítani, hogy kerüljék el nagy ívben e négykerekű gépszörnyeket. Némileg ránk vannak utalva, nekünk pedig védeni kell őket, mintsem eltaposni. Ahogy az Őrségben lévő emberek is, így én is igyekszem vigyázni az állatkákra, mert van, hogy sokkal megértőbbek az embereknél és sokkal több szeretetet adnak. Jó, igaz, azért tisztelet a kivételnek :) Mert azok mindig vannak.

Tavaly is két fecskét igyekeztünk felnevelni, Daidalost és Ikarost, és rengeteg örömöt nyújtott ez a két kis csöppség, igaz, néha adtak bőven munkát is, de ez azt hiszem ugyanúgy a vele járója, mint ha valaki úgy dönt, hogy gyereket vállal, azzal is van ám gond és felelősség és nem lehet rá azt mondani, hogy jó, ezt én nem csinálom tovább. Hasonlóan nagy felelősség lenne az is, amikor valaki eldönti, hogy valami háziállatot vesz. Azzal is törődni kellene és foglalkozni, mindennap, nemcsak akkor, mikor épp eszébe jut. Sajnos elég sok ember azért úgy van vele, hogy míg kicsi és szép az állat, addig "jaj,de cuki" és kell neki, ha meg felnő, akkor már megunja. Így jár rengeteg kutya, akik menhelyeken próbálnak új gazdit találni, de lehetne példát mondani macskákra, akiket kiraknak az út szélére, vagy ki tudja bármilyen más állatról is szó lehetne. Sajnos ilyen emberek is vannak. Remélem idővel számuk csökkenni fog, és be fogják látni ők is, hogy egy ilyen döntés, az állattartás, igenis nagy felelősséggel jár és mindennapos törődést igényelnek ők is, meglehetősen sokat.

Én minden esetre igyekszem többet foglalkozni minden állatkánkkal, valamint ahogy tehetem, vigyázni a többire is. Te is cselekedj hasonlóan! :)

"Erőt, Bölcsességet!"