2009. december 20. 06:25:08

Címkék: hó, közlekedés, busz, bicikli

Mi történik, ha leesik az első, illetve utána több hullámban a hó? Közlekedési jelentés :)

---

Hm, egy jó hete eshetett az első jelentősebb hó, bár akkor sem vitte túlzásba, de azért az egy-két centiméteres vastagság is tud gondot okozni az utakon. Hiába esik minimális mennyiség, az autósok egy része rögtön óvatos tempóba kapcsol, a merészek meg ugyanúgy száguldoznak mint eddig, aztán vagy szerencséjük lesz, vagy pedig valami más tárgy fogja meg őket. Tisztelet a kivételnek persze, akik a rallyversenyzésben már megszerezték tapasztalatukat, azoknak minden bizonnyal ez nem okoz különösebb gondot. Induláskor - autóval természetesen - még talán nem is olyan, ám egy jobb fékezésnél lazán szánkózhatunk tovább, vagy olykor egy jobb hó-jég páros dob egyet az autón. Bár ez eddig még kevésbé tűnt fel. A főbb utak járhatok voltak, a mellékeken pedig szépen, lassan közlekedik az ember és nincs belőle baj.

A tömegközlekedés... más tészta. Leesik egy kis hó és van, hogy a buszom már fél órát késik, no de miért? Megértem, hogy kisebb a tempó, és óvatosabb a sofőr, hisz egy kis figyelmetlenség is elég ahhoz, hogy több tucat embernek kellemetlen, netalántán fájó perceket, órákat szerezzen. Ám én a fél órát kicsit sokallom. A fővárosi buszokról meg inkább nem is szólok, több mint 400 hadirokkant járgány. No remek...

Gyalog menni valamerre... hóban... nos, nem lehet túl kellemes, főleg ha megfelelő cipő sem társul az úthoz. Az autó az kényelmes, ám sok a lökött az utakon és sosem lehet tudni. Hm... én maradok két keréken, biciklin, oh, yeah. Nem, nem kell hülyének nézni, még a tíz centis hó nem akadály, amit tegnap tapasztaltam. No, az az igazi. Bár törékeny természetűeknek és idősebb korosztálynak nem ajánlanám, ám én élvezem. Talán egyedül vagyok vele. Ám kezdődik majd az a játék, hogy van egy kis jég valahol a hó alatt... kellemes. Hol lassabban, hol merészebben teker az ember (legalábbis én), a váratlan pillanatokban a hátsó kerék külön utakra téved, ám egy-egy apró korrigálással ismét egyenesbe lehet jönni. A lényeg, hogy függőlegesben maradjon az ember és ügyeljen a két kerékre, no meg a megfelelő mozdulatkoordinációra. Ez még tegnap is bejött. A hó hiába esett, hiába fújt a szél, hol szemből, hol oldalról, és a fehér lepel sem nőtt mindenütt egyforma vastagságúra, mert a szél szép kis dűnéket tudott alkotni, ám a két kerék rendületlenül tört előre. Még tetszik a szituáció, minden bizonnyal addig, míg jól el nem esek. Bár ha tükörjégen sikerült bő két kilométert menni kacsázós, kanyargós utakon, és tegnap is lazán hazaértem ugyanezen úton úgy, hogy egyszer sem tettem le a lábam... még nem félek ettől. Persze sem az ördög, sem Murphy nem alszik... a lényeg, hogy óvatosak legyünk, és akkor nem lehet nagy baj, jó móka ez a téli kerékpározás, én biztosan nem adom fel :)