2009. december 28. 07:11:23

Címkék: kroton, betegség, takácsatka, méreg, víz, pára

A kroton harca a csúnya és apró élősködőkkel, amik igen jól érezték magukat a kis növényemen, amíg...

---

Immár karácsony után vagyunk, ám az ördög sosem alszik. Igaz, az eset nem tegnap kezdődött, hanem mondhatjuk úgy is, hogy hónapokkal ezelőtt. És hogy miért is? Az emberi felelőtlenség miatt... legalábbis én magamra veszem most a hibát, mert én voltam a tudatlan. Ugyanis az asztal egyik sarkában magasodik a Codi, a hatalmas kroton és akkoriban az asztal másik sarkába kapott helyet a borostyánom. Nos, valami oknál fogva utóbbit erős ostrom alá vették a pici bogárkák vagy mik, amikről kiderült, hogy valami atkák. Ekkor még nem tudtam túl sok mindent róluk, nem is akartam megismerni őket. Csúnya volt látni azonban, hogy a leveleket mindenfelé hálók borítják. Nem, ez így nem jó, jön a víz és elmos mindent... el is mosta... vagyis én mostam le a leveleket egyesével, és ami a fontos, hogy mindkét oldalon. Ekkor azonban már némileg elkéstem. Ugyanis ezek a kis csúnya élőlények tarzani ügyességgel átlibbenhettek a krotonra és pár hétre rá feltűnt, hogy a csodacserjémen is vannak efféle világos színű bogarak. No, jön az ijedtség, hogy nem szeretném, ha legszebb virágom lelaknák, mint ahogy némileg borostyánt is tették. Ezután borostyánt evakuáltam a környékről és kikerült egy magányos helyre.

Jött az utánaolvasás és kiderült, hogy e kis lények bizony a takácsatkák - legalábbis legjobb tudásom szerint ők követték el ezt a bűnt. És innentől kezdődött a háború. Kroton kivándorolt a kádba, ami meglehetősen macerás tud lenni egy 1,15 méter magas növénnyel, de azért csak kiértünk mindenféle sérülés nélkül. Jött a zuhany, mint első hullám, ő meg teljesen vizes lett. Visszatérve a szobámba és miután megszáradt őkelme a bogarak eltűntek róla. Legalábbis úgy tűnt. A kis tudatlan - mármint én - nem jött rá, hogy bizony egy rakás "rókalyuk” van, amelyben ezek az atkák elég könnyedén el tudnak bújni. Pár nap múlva ismét hálók tucatjai jelentek meg az én kedvem meg erősen lelombozódott. Más taktika kell. Lemostam a leveleket, mindkét oldalát természetesen és ahol csak értem a szárát is. Egy darabig minden jónak nézett ki, virágspriccolóval (a fene tudja, hogy írják) adagoltam neki a vizet úgy, hogy nemcsak felülről, hanem a leveleket alulról is érje és ezáltal párásítsam a virágom.

Egy idő után azonban újabb rohamra készültek a takácsatkák, mert megjelentek a levelek szélein. No, akkor bevetünk mindent. Mezőgazdasági boltból atkák elleni mérget szereztem és azzal is befújtam a növényt minden oldalról, szögből. Ezután naponta 1-2x kapott még párásítást is. A helyzet mostanra annyiban javult, hogy napok óta, lassan már egy hete nem látok rajta senkit... csak a piszkot meg a port. Úgyhogy tegnap lemosogattam ismételten a leveleit, bár még közel sem végeztem, mert rengeteg van. Remélhetőleg megnyertük ezt a háborút. A veszteséglista azonban elég nagy. A kroton fejlődési jelentősen lelassult, szinte megállt a bogaraknak köszönhetően. Két szárán a fiatalak levelek elhaltak és vagy lehullattak, vagy "megfagytak és kővé dermedtek". Hogy most ez az atkák vagy az én párásításom következménye, nem tudom. Egy harmadik szárán néhány kis levél lehullott, ám úgy tűnik, hogy most ott beindult a növekedés, csakúgy mint a főszárán. Hogy ez meddig tart így, passzolom, de remélem ismét növekedésnek és burjánzásnak indul.

Számos kérdés merül még fel, hogy mit és hogy lehetett volna jobban tenni, ám a biztos az, hogy nem szabad az atkákat elszaporodni hagyni, különben virágunknak annyi lesz. E tények, dolgok ellenére a háború alatt a krotont olyannyira sikerült beporozni, hogy hét magot is termett nekem (valójában nyolcat, csak mivel a magokat "kilövi", az egyikre sikerült rálépni :S ). Úgyhogy történtek jó és rossz dolgok is. E bejegyzésnek van némi előzménye is: Kroton esettanulmány