‹‹ Vissza a bejegyzés listához

The Pacific - A hősi alakulat

2010. április 21. 06:46:01

Címkék: sorozat, háború, katona

Némi szó egy nagyszerű sorozatról, ami mostanság eléggé le tud kötni.


Aki látta az Elit alakulat c. háborús minisorozatot, annak szerintem kicsit sem kell bemutatni Spielberg és Hanks bácsi legújabb alkotását. Mostanság elég sok helyen látni előzetest vagy hirdetést a sorozatról, én már az eleje óta követem az eseményeket és egész jó sorozat, csakúgy mint a BOB (Elit alakulat). Bár kérdés, hogy versenybe tud-e szállni elődjével, hisz az akkori minisorozat azért minden pálmát vitt és ennyi év távlatából azért nehéz überelni egy ilyen alkotást. De ahogy anno megalkották a BOB-ot, most is mindent elkövettek, hogy egy nagyszerű sorozatot készítsenek.

Nos, elsősorban, ami megfogott az megint a remekül összerakott főcím. Az a zene és a képi világ, ahogy a szénrajzok élednek fel, ahogy készül egy-egy grafika és amilyen aprólékosan el van készítve a majd három perces intro... hát azt látni kell. Mondjuk ha így megfelel, de valahogy a sorozatban még jobb, ahogy előtte beszélnek azok, akik átélték, mutatnak pár felvételt, majd a főcím után kezdődik az aktuális rész... íme hát:

Nekem a történet kicsit furcsa, olyan szempontból, hogy a főhősöket nehezen tudom megismerni, igaz, hasonló gondokkal küszködtem a BOB alatt is. Akkor jóformán az utolsó epizódokra ragadt meg egy-egy név, persze Winters, Bull és még jópáran hamar az emlékezetbe vésődnek. Itt is számos új arc van részről részre - persze egy háborúban mit is várhatnánk, hiszen sorra esnek el az emberek :S - és a század tagjait ide-oda helyezgetik, most egyelőre két emberkét ismerek névről, ő pedig Robert Leckie és Sledge.

A harci jelenetek és akciók remekül meg lettek csinálva, a mostani hatodik rész volt talán a legvéresebb jelenet, ahogy át akartak kelni - azt hiszem - Peleliu szigetén lévő reptéren. Bár rögtön az első rész is tartogatott lövöldözést bőséggel, eddig egyedül a harmadik (vagy negyedik) rész volt nyugodtabb, amikor Ausztráliába látogattak a hősök, aztán indultak vissza a frontra. Ez a hatodik rész most aránylag "száraz" vidéken játszódott, már-már túl szárazon, hiszen a katonák megőrültek volna egy kis vízért, mely a szigeten ismeretlen fogalom volt, mert eddig legtöbbször vízben, sárban "úszva" harcoltak, hát nem irigylem az ottani körülményeket. De valamikor ez is megtörtént sajnos.

Nekem nagyon bejön maga a sorozat hibáival, szépségével, borzongásával, nagyszerűségével együtt... és várom a következő négy részt.