2010. május 29. 06:49:26

Címkék: tanulás, vizsga, nap, hát

Egy kis időre el voltam tűnve, ám most ismét itt, a nyár eleji első megpróbáltatáson túl.

---

A napok oly őrülten tudnak szaladni, hogy az embernek nagyon gyorsan kell futnia, ha utol akarja érni. Minden reggel kezdődik ugyanaz a monotonitás, amiből csak ritkán zökken ki az ember. Mint például én ma meg tegnap. A reggeli ébredéssel semmi gond nem volt, ám a felkeléssel már annál inkább. Ugranék ki az ágyból... aha, csak épp ez nem ment olyan egyszerűen, mert a hátamból olyan fájdalom sugárzott ki, hogy mentem visszadöntött a párnák közé... upsz... mi a...?! Nem volt kellemes, bár melyik fájdalom az? A mazoisták biztos van sok "jó fájdalom", de én nem díjazom egyiket sem. Főleg, hogy úgy éreztem a hátam, mintha valaki kalapáccsal/baltával jól hátbaküldött volna, deréktől lefelé a gerincem valahogy nem akarta azt amit én. Még most sem... de remélem ma-holnap elmúlik, mert nem örülök neki.

Emellett azonban annyi sikert elkönyvelhetek, hogy a vizsgák teljesítve, index leadva, most már csak a szakdogát kellene megvédeni meg a záróvizsgákat túlélni, de a rám osztott téma huh... nem tartozik a kedvenceim közé. De valakinek meg kell csinálni. Rendszerszervezés... hát szervezze, aki akarja, én inkább a programokat írnám. Ok, ez így kicsit rövid megfogalmazás, de a lényege ez. Ennek ellenére most tételeket dolgozgatok és igyekszem majd őket megtanulni. Néhány vizsgát már túléltem, de a "fontosabbak” még előttem állnak. És ha mindennek vége, irány melózni... ha minden jól megy és nem sántulok le addigra.

Már várom azért, hogy vége legyen ennek az egész mizériának, mert amennyire tetszett az első év a fősulin, annyira meg is utáltam a másodikban. De ez van, minden nem lehet szép és jó... remélhetőleg ezzel a pár vizsgával már nem szívatnak nagyon meg minket és semmi váratlan dolog nem jön közbe úgy, mint eddig jópárszor. Ám már lassan edzettek leszünk mindannyian a váratlan dolgokra és már számítunk a legrosszabbakra, hogy "vajon mi jöhet még?". Mert mindig szokott valami váratlan dolog jönni, mint anno pár hete is. Hál'istennek azonban mindent meg lehetett oldani, csak egy kicsit még nagyobb erőfeszítések kellettek hozzá. Most meg már... hm, van egy szűk hónapunk, hogy kidolgozzuk és megtanuljuk a szóbeli dolgokat. Majd igyekszünk, ahogy tőlünk telik. :)